Évszak:		Szélesség:		Magasság:
Gyártó:	Méret:		/:		R:
Defekttűrő:

gumiabroncs

Általános gumiabroncs jellemzők:

A telt, sima felületek a tapadásért és irányíthatóságért felelősek. Ezek a felületek biztosítják a menetstabilitást és a fékezőerőt is ezek adják át.
A hosszant elnyúló bordák és árkok szerepe az irányíthatóság, a stabilitás és az iránytartás.
A keresztirányban elhelyezkedő bordák szerepe a kapaszkodás, a vállon elhelyezkedő bordáknak a kanyarstabilitásban van jelentősége.
A lamellák, (a bordákon lévő apró bevágások) gördülés alatt növelik a tapadást és kapaszkodó éleket is képeznek, mind nyárigumi mind téligumi esetében.

A hossz- illetve oldal irányban elhelyezkedő csatornák szerepe a vízelvezetés.

A gumiabroncsok felhasználási területe nagyon különböző. Azonos méretekben gyártanak személyautó, kisteherautó és terepjáró abroncsokat. Ezek kiválasztása azonban kellő figyelmet és szakértelmet követel.

Nem használhatunk téli személygumit kisteher helyett, mert a terhelhetősége nagyban különbözik a személygumitól. Nem bírná a kívánt terhelhetőséget hosszú távon.

Nem ajánlott személygumit használni terepjárón sem, és fordítva sem.

A sebességindexek változtatásával nagyban befolyásolható az autógumi élettartama, futásteljesítménye, ezért azonos méretben a legcélszerűbb a gépjármű paramétereihez megfelelően választani. Itt szintén fő szempont a terepjáró és a személygumi közötti terhelhetőség és a minta jellegből adódó vonóerő különbség.

A magyar gumiipar története

A magyar gumiipar története a reformkorra és a kiegyezés utáni évekre vezethető vissza. Már az 1840-es években működött Pesten a mai Baross utcában a Kölle és Jung cég „ruganymézga” gyára, ahol tűzoltó tömlőket és hajtószíjakat gyártottak. A szabadságharc után a gyár megszűnt.

1882-ben egy gumikereskedő, Schottola Ernő alapított gyárat a későbbi Ruggyantaárugyár helyén. Kezdetben kisebb műszaki gumicikkeket állított elő, majd vasúti gumieszközök gyártására tért át, és az államvasutak szállítója lett. Üzeme erőteljes fejlődésnek indult. A Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank, valamint az Österreichische – Amerikanische Gummifabrik AG. átvette az üzemet, és 1890-ben megalapították a Magyar Ruggyantaárugyár Részvénytársaságot (MRG). A gyár termékskálája szélesedett, gyártmányaival nagy elismerést aratott 1896-ban a millenniumi kiállításon, majd később, 1900-ban a párizsi világkiállításon is.

1938-ban a gumiiparban 2800 főt foglalkoztattak, ennek 80%-a a Ruggyantaárugyárban dolgozott. 1949-ben a magyar gumigyárakat államosították. A kisebb gyárak megszűntek, csak a három legnagyobb, a Ruggyantaárugyár, a Dorogi Műszaki Gumigyár és a Hungária Gumigyár működött tovább.1963-ban megalakult - az ipar centralizálásának megfelelően - az Országos Gumiipari Vállalat (OGV), mely 1964-ben gyárat alapított Szegeden is. Az OGV 1970-ben 11000 főt foglalkoztatott.1973-ban az OGV a Taurus Gumiipari Vállalat nevet vette fel.

1996-ban a Taurust megvette a Michelin. A Michelin a kelet-európai kereskedelmi és logisztikai központját is Magyarországra telepítette. Nyíregyházán egy új, nagy beruházásba kezdett: mezőgazdasági abroncsüzemet létesített.
A francia cég 2004. áprilisában bejelentette, hogy Nyíregyházán egy új, személygépkocsi-abroncsgyárat épít.
Valószínűleg ma senkinek sem jut eszébe, amikor írás közben hibát vét és előveszi a radírgumit, hogy ezt a tárgyat közel kétszáz évvel ezelőtt „ruganyos mozgó”-nak nevezték az iskolások.

Gumikerék története:

A gumikerék megalkotásához a kereket találták fel őseink elsőként. Krisztus előtt 3000 körül keletkezett mezopotámiai okiratokban szerepel elsőként a kerék.
A gumi a majáktól és az aztékoktól származik. Labdát készítettek maguknak oly módon, hogy megcsapolták a "könnyező fákat" és ezek nedvét használták fel.

1924-ben de la Condamin francia természettudós fedezte fel a kaucsukot. A tiszta kaucsuk azonban ragadós és gyorsan rongálódó, valamint nehéz a felhasználása.

1939-ben Charles Goodyear jött rá arra, hogy a hevea fából nyert anyag kénnel való összekeverése és ezen anyag melegítése egy rugalmas, tartós anyag-gumi.

A gumiabroncs története:

1888-ban találta fel az első levegővel töltött vagy pneumatikus gumiabroncsot John Boyd Dunlop skót állatorvos.
John Boyd Dunlop gumitömlőket szerelt fel fakerekekre és az illesztése területét vastag vászonnal burkolta, majd egy triciklire szerelte fel őket.
Ezután gumidarabokat illesztett a ponyvavászonra, a csúszás elkerülése érdekében, majd biciklijén elindult egy kísérleti útra. Így született meg az első pneumatikus gumiabroncs.

1891-ben találta fel az acél peremmagos gumiabroncsot C. K. Welch.
Szintén ugyanebben az évben szabadalmaztatták a Michelin testvérek a fel- és leszerelhető abroncsokat.

1904-ben a Firestone és a Goodyear Tire Company fejlesztette ki az egyenes falú, acél peremhuzalos gumiabroncsot, mely technikát

1908-ig az Egyesült Államokban sorra vezettek be.

1913-ban Nagy Britanniában fejlesztették ki a radiál gumiabroncsot, azonban ez csak 35 évvel később kezdett népszerűvé válni Michelinék által.

1928-ban a Dupont megalkotta a műselyem szövetet. Ezzel 75%-os részesedést szerzett a piacon.

1948-ban feltalálták a nylon szövetet, és egészen 1959-ig versengett a műselyemmel.

1960-tól domináns szerepet kapott a nylon a gumiabroncs piacon, azonban két évvel később megjelent a piacon egy új poliészter szövet.

Az 1970-es évektől már az acél szövetek voltak élen a piacon, és az 1980-as évekre elárasztották az európai és amerikai piacot.

1972-ben a Dupont feltalálta a kevlár szálat. Ez ötször erősebb az acélnál. A költségek miatt kizárólag különleges autókon alkalmazták.
Itthon 1974-től gyártanak radiál teherabroncsot, 1979-től pedig radiál mezőgazdasági abroncsot.
Az autóutak és az autók fejlődésével folyamatosan kell a gumiabroncsokat új fejleszteni, hogy nagyobb sebességet és jobb irányíthatóságot, valamint biztonságot nyújtsanak.

A fejlesztések tovább folytatódnak. A jövő "talán" a defekttűrő abroncsoké. Számos prémium kategóriájú autókat szerelnek ilyen abroncsokkal. Ezen defekttűrő gumik képesek akár 200 km-t is megtenni lyukas állapotban.