A magyar gumiipar története

A magyar gumiipar története a reformkorra és a kiegyezés utáni évekre vezethető vissza. Már az 1840-es években működött Pesten a mai Baross utcában a Kölle és Jung cég „ruganymézga” gyára, ahol tűzoltó tömlőket és hajtószíjakat gyártottak. A szabadságharc után a gyár megszűnt.
1882-ben egy gumikereskedő, Schottola Ernő alapított gyárat a későbbi Ruggyantaárugyár helyén. Kezdetben kisebb műszaki gumicikkeket állított elő, majd vasúti gumieszközök gyártására tért át, és az államvasutak szállítója lett. Üzeme erőteljes fejlődésnek indult. A Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank, valamint az Österreichische – Amerikanische Gummifabrik AG. átvette az üzemet, és 1890-ben megalapították a Magyar Ruggyantaárugyár Részvénytársaságot (MRG). A gyár termékskálája szélesedett, gyártmányaival nagy elismerést aratott 1896-ban a millenniumi kiállításon, majd később, 1900-ban a párizsi világkiállításon is.
1938-ban a gumiiparban 2800 főt foglalkoztattak, ennek 80%-a a Ruggyantaárugyárban dolgozott. 1949-ben a magyar gumigyárakat államosították. A kisebb gyárak megszűntek, csak a három legnagyobb, a Ruggyantaárugyár, a Dorogi Műszaki Gumigyár és a Hungária Gumigyár működött tovább.1963-ban megalakult - az ipar centralizálásának megfelelően - az Országos Gumiipari Vállalat (OGV), mely 1964-ben gyárat alapított Szegeden is. Az OGV 1970-ben 11000 főt foglalkoztatott.1973-ban az OGV a Taurus Gumiipari Vállalat nevet vette fel.
1996-ban a Taurust megvette a Michelin. A Michelin a kelet-európai kereskedelmi és logisztikai központját is Magyarországra telepítette. Nyíregyházán egy új, nagy beruházásba kezdett: mezőgazdasági abroncsüzemet létesített.
A francia cég 2004. áprilisában bejelentette, hogy Nyíregyházán egy új, személygépkocsi-abroncsgyárat épít.
Valószínűleg ma senkinek sem jut eszébe, amikor írás közben hibát vét és előveszi a radírgumit, hogy ezt a tárgyat közel kétszáz évvel ezelőtt „ruganyos mozgó”-nak nevezték az iskolások.